Minden kedves családtagnak - barátnak és ismerősnek :
Ünnepeljük együtt JÉZUS SZÜLETÉSNAPJÁT!

A karácsony egy ünnepély - egy születésnapi ünnepély Jézusnak.
Ezért mondhatjuk, hogy "Boldog születésnapot, JÉZUS!"
Te hogyan ünnepeled ŐT ?!

Karácsony: Itt az idő az ünneplésre!

         
         Tudtad, hogy Isten szeret ünnepelni? Egyfolytában partikat szervez. A Biblia azt mondja, hogy az Úr angyalai ünnepelnek minden egyes alkalommal, mikor egy lélek az Úrba veti bizalmát és elfogadja őt Megváltójának.
           Örömünnepet tartanak mindig, amikor valaki eltávolodik az önközpontúságtól és Jézus felé fordul.

          A karácsony egy parti - egy születésnapi parti Jézusnak. Ezért mondjuk, hogy "Boldog Karácsonyt!".

          És mégis, nagyon sokszor a központi személyt kihagyjuk az ünneplésből!


Ahogy erről gondolkodtam, megkérdeztem pár embert: "
-  Mit ünnepelsz ezen a karácsonyon?"

Néhány a válaszok közül:

-  "Hogy mit ünnepelek? Nem sokat."
-  "Az áldásokat, amiket a családom tapasztalt ebben az évben."
-  "Hát a karácsonyi hangulatot."
-  "Az otthonlétet, azt hogy nem kell úton lennem az ünnepek alatt."
-  "Ezen a karácsonyon? Én Jézus születését ünnepelem."

-  "Semmit ... csak azt akarom, hogy minél hamarabb túl legyek rajta."

          Az utolsó válasz nagyon sokakra igaz volt. Lehet, hogy a karácsony az ünneplés időszaka, mégis ők úgy érezték, hogy nekik nincs semmi ünnepelnivalójuk.

          Lehetséges, hogy ez rád is igaz?
Azt gondolod:
-  "Csak lennék már túl a karácsonyon. Csak túl akarom élni. Nincs mit ünnepelnem. Nehéz évem volt, csak azt akarom, hogy végre vége legyen."

Idegeskedünk a körülményeink miatt, vagy egyszerűen annyira elveszünk a karácsonyi szervezkedésben, hogy valahol az öröm, a lényeg elmarad. A karácsonyi jó hír már arról szól, hogy hogyan sikerülhetne beleférni a karácsonyi költségvetésbe.

          De Isten, angyalán keresztül elmondja nekünk, hogy a karácsonyba csomagolva egy nagyszerű öröm van, amit ha elhiszünk, már nem tudunk majd magunkban tartani.

          A jó hír sokkal többet jelent mint a mi körülményeink. A karácsony öröme azon az igazságon alapul, hogy Isten szeret minket, hogy Ő velünk van és értünk van. Hallod már az ünneplést ebben?

Hogyan néz ki az Úr születésnapjának ünneplése?

Forrás: http://napiremeny.blog.hu/2011/12/24/karacsony_itt_az_ido_az_unneplesre

           Max Lucado írja,
hogy Jézus keresztjénél
Máté három fotót készített.
Az embereket, akiket ott látunk három csoportba lehetett sorolni.
Mindenki felkerült
valamelyik képre.

És ha őszintén megnézed ma ezeket a képeket, akkor az egyiken
saját magadat is megláthatod.

Nincs negyedik kép.

          Az elsőn azok vannak, akiket odakényszerítettek a kereszthez.
          Mint Cirénei Simon. Arra kényszerítették, hogy vigye Jézus keresztjét. Lehet, hogy ezen a képen vagyunk. Megyünk a templomba, gyülekezetbe, mert a szüleink elvárták, szinte kényszerítettek. Vagy egy férj jön, hogy a feleségét meg ne bántsa. Vagy éppen fordítva. Végül is ennyit megtehetek a kedvéért? Ha ez megnyugtatja... Ha ez neki számít… Engem úgysem érdekel… Lepereg majd rólam. A szülő, aki jön a gyermekei miatt. Hadd tanuljanak valami szépet a bibliakörben, a hittanon. Van, aki a hagyomány miatt jön. Vannak, akik a baráti kapcsolatok miatt. A társasági élet része. Mindannyiukat kényszeríti valami. Nem önszántukból jönnek. Ezt látjuk az első képen.
Az első kép címe: Akiket a kereszthez kényszerítettek.
          Megérintették Jézus keresztjét, de a kereszt sohasem érintette meg őket.

          Simon a hátán vitte Isten szeretetének a legmegdöbbentőbb tárgyi bizonyítékát... Ő vitte Krisztus keresztjét...  De nem változott meg tőle. Ez az első kép. Amit tanulhatunk belőle: lehetsz nagyon közel a kereszthez, de távol Krisztustól.

          A következő fotónak azt a címet adhatnánk: Bolondok a keresztnél. Akik nem értettek meg semmit. Mint a vallási vezetők és még mások, akik szavaikkal ingerelni akarták.  “Szállj le a keresztről!... Mentsd meg magad!” Vagy a katonák nagyobb része, akik kockajátékot játszottak a kereszt tövében. Mert el kellett dönteni a nagy kérdést, hogy kié legyen a köntös... Lehet, hogy ezen a képen vagy... Nevetségessé, komolytalanná teszed Krisztus keresztjét az életeddel vagy a szavaiddal. A fotón levő emberek nagyon közel vannak a kereszt fájához, de távol vannak a vértől, ami a kereszten folyt. Ott ugrálunk, téblábolunk a kereszt körül, de közben játsszuk a képmutatás, a sértődöttség, a pletyka játékait. Nagyon közel a kereszthez, de távol Krisztustól.

          És aztán van egy harmadik kép is. Ez is a keresztnél készült. Ezen a képen szeretnék én is lenni. Azok vannak rajta, akik megváltást, bűnbocsánatot, kegyelmet kaptak a keresztnél. Akik Jézusra, mint megváltójukra néztek fel. Akik tudták, hogy igazából nekik kellene ott lenniük a kereszten. A százados és még néhány katona, aztán pár asszony Jézus követői közül. Ők sem értették teljesen a történteket, de tudták, hogy igazából nem Jézusnak kellett volna meghalnia. Ő nem saját bűnei miatt halt meg. A miénkért. Az enyémért. Ők vannak az utolsó képen. Emberek, akik tudják, hogy Krisztus a helyükön szenved. Helyettük. És értük.

Itt van a három kép.

Az elsőn azok  -  kiket odakényszerítettek a kereszthez.

A másodikon  -  akik csak játszanak a keresztnél.

A harmadikon pedig   -   akik Isten Fiát látják szenvedni.

Három kép készült a keresztnél?

Te melyikre kerülnél?

Forrás: http://www.bekevar.hu/hirek/0/48/emberek_a_keresztnel

„Te vagy a mi támaszunk, amikor a föld kicsúszik
a lábunk alól.”

A tokiói protestáns gyülekezetek közös imája
a katasztrófa napjaiban.

          Istenünk, Te teremtetted a világot. Mindig is hálásak voltunk ezért. És abban is szilárdan hittünk, hogy mi is teremtett világod részei vagyunk, akiknek életét Te akartad és jóra rendeltél minket. 

          Most rettenetesen megtapasztaltuk, hogy van másik arca is teremtett világodnak. Rádöbbenünk, hogy mi emberek milyen parányiak vagyunk. Sokan élik át a félelem óráit, napjait, a bizonytalanság és a gond gyötrő terhe szakad rá milliókra. A földrengésben sokan elveszítették az életüket, szeretteiket, egész életük munkája semmivé lett egyetlen földrengető pillanat alatt.

          És félelem szállta meg szíveinket. A fukushimai atomerőmű újabb aggodalmakat ébreszt. Annál inkább bízunk Benned, Istenünk, Hozzád menekülünk, és kérünk, takarj be minket jelenléteddel, s Te légy hozzánk közelebb, ne a félelem, a borzalom, a bizonytalanság.

         Könyörgünk a családokért, akik még mindig nem tudják, hogy hozzátartozóikkal mi történt. Könyörgünk azokért, akik gyászolják elveszített családtagjukat. Könyörgünk a szükségszálláson élőkért. És azokért, akik megsemmisült életükkel néznek szembe.

          Könyörgünk a sok-sok segítőért, akik kockáztatják életüket másokért – Te őrizd őket.

Te vagy a mi támaszunk, amikor a föld kicsúszik a lábunk alól.

          Mindenben Te vagy a reménységünk, amit át kell élnünk, el kell szenvednünk, fel kell dolgoznunk.

Légy mellettünk, hogy kétségbe ne essünk!

          Segíts, Urunk, Aki élsz, hogy élni tudjunk, egymásra figyelni, és jó döntéseket tudjunk hozni, s ahol csak tudunk és lehetséges, segíthessünk egymáson.

A Te nevedben, aki feltámadtál a halálból. Ámen."

pro-ekn
fordította Dr. Békefy Lajos

http://mindennapi.hu/cikk/vilaghir/igy-imadkoznak-a-tokioi-keresztenyek/2011-03-25/2237

          Az alkohol fogva tartja az embert, és lassan, de biztosan felőrli az életét, fölemészti a kapcsolatait és őt magát.
Az orvostudomány nem ismeri a gyógymódot, pedig van szabadulás.

Mikor kezdett inni? 

Nagyon fiatalon. Az elején csak társaságban ittam, csibészségből. Aztán úgy belecsúsztam, hogy észre sem vettem. Csak arra figyeltem föl, hogy hazafele jövet már be kell mennem a kocsmába meginni egy felest. Lehet, hogy nem többet, de annyit biztos.

Reggel is úgy kelt föl, hogy muszáj volt innia? 

Az már a következő fokozat. Ahogy mentem reggel dolgozni, és leszálltam a buszról, kötelezően meg kellett inni egy kis üveggel. Utána az következik, hogy ülök a kocsmában, amíg ki nem tesznek.

Mi volt a következő állomás?

A kocsmázás után otthon mindig perpatvar várt. Szemmel tart a feleség, a gyerek, a szülők. Amikor a környezetét már nagyon zavarja az ember, de inni kell, akkor lesz zugivó. Ne vegye észre senki. A ház minden sarkában pia van eldugva. Mindenhol, ahol az ember úgy gondolja, hogy nem találnak rá. Jön a műsor, az alibikeresés. Azért, hogy ihassak, kimegyek, elengedem a kutyát, aztán megkötöm a kutyát, most bezárom a kaput, majd kinyitom a kaput, megnézem a kazánt, ilyesmik. De a család tudta. Mindig, mindenki tudja, mi zajlik. Az emberek megérzik, hogy bajban vagyok.

Mi történt a munkahelyén? Észrevették, hogy iszik?

Ott jobban tudtam kezelni a szenvedélybetegségemet. Akkor mentem mindig orvoshoz, amikor már úgy remegett a kezem, hogy csak egy feles után tudtam leírni a nevemet. Vannak orvos barátaim, és megkértem őket, hogy vegyenek fel betegállományba. Elmentem 2-3 hétre, és amikor már rendesen sikerült odakanyarítani a nevemet, visszamentem dolgozni. Volt, hogy egy évig is tartottak a száraz időszakok.

A hosszabb száraz szakaszok bizakodóvá teszik az embert? 
 
Igen, de egy idő után ebben is rutint lehet szerezni. Tudom, hogy mikortól ihatok megint, meddig tart a gyógyszer hatása. Aztán elkövetkezik a mélypont, amikor az ember vagy Istenhez fordul, vagy soha többé nem tud megfordulni. Jézus az én bűneim miatt halt meg a kereszten, hogy megmentsen engem attól, hogy elvesszem. Ha ezt akkor nem hittem volna el, ma biztos, hogy élnék.

Hogyan jutott el a megoldásig?

A lányaink református ifjúsági közösségekbe jártak, ők hallottak a dömösi Református Iszákosmentő Misszióról, és felvették velük a kapcsolatot. Én évekkel később kerültem oda. Irtózatosan mélyen kellett lennem ahhoz, hogy elfogadjam Jézus segítségét.

Sosem esett vissza?

Nem, Isten valóban megszabadított. Szabadulásom után bocsánatot kértem mindenkitől. A feleségemtől, a gyerekektől, de még az unokáktól is. Az adósságokat visszaadtam.
El kellett takarítani a szemetet, hátat kellett fordítanom az addigi életemnek.
Számtalan példát tudok, hogy aki elitta feleségét, házát, az visszakapott szép sorban mindent.

Mit jelent önnek a szabadulás?

Mama,

ne halj meg,

még kicsik vagyunk!

–  Mit jelentett önök számára Márta daganatos betegsége és látásvesztése?  

Márti: Azt, hogy Isten szeret. Nem szeretném azt hazudni, hogy mikor megtudtam, hogy beteg vagyok, arra gondoltam, hogy, jaj de jó, mehetek a mennybe. Igenis kétségbeestem, harcoltam Istennel, de abban biztos vagyok, hogy soha nem voltam olyan közel hozzá, mint akkor.

Lajos: A „halál árnyékának völgye” félelmetes volt, de nagyon szorosra vonta közöttünk és Isten között a szálakat. Délelőtt az onkológiai terápiás bizottság műtétről, kemoterápiáról és hasonlókról döntött, délután a sebek nyalogatása helyett mehettünk ifjúsági hétre Istenről tanúskodni. 

Márta: Júliusban diagnosztizálták a betegségemet, és augusztusban már operáltak. A kettő között két hetet vezényeltünk le. Az egyik a Bibliai Házassággondozó Szolgálat országos családos hete, a másik a pároskör hete volt. A műtét előtti napon jöttünk haza. Én szerveztem az egészet, a férjem az előadásokat tartotta. Jobb volt ott, Krisztus kegyelmére támaszkodva szolgálni, mint itthon sajnálni magam.

Lajos: Isten még azt is megengedte, hogy olyanokat, akikre hasonló nehézség várt egy másfajta daganatos betegség miatt, bátoríthattunk és megérthettünk, illetve együtt imádkozhattunk velük a nehézségek türelmes hordozásáért.

Tudták akkor a résztvevők, hogy mi történt?

Márta: Nem, akkor még nem tudták. Nem akartuk őket terhelni.

Lajos: A gyermekeinknek is csak annyit mondtunk, ami az ő szintjükön elegendő volt. Mégis olyan érzelmi kitöréseket tapasztaltunk, amiből kiderült, hogy nagyon is tisztában vannak a helyzettel. Megrázó, mikor egy nyolcéves gyerek szájából elhangzik: „Mama, még ne halj meg, mert még kicsik vagyunk!"

Amikor megtudták a gyülekezetben, hogyan reagáltak?

Lajos: Voltak nehéz helyzetek. Például valaki, aki  szinte minden információt tovább szokott adni bizalmasan, óriási erőfeszítés árán megőrizte a titkot. Egy másik kedves testvérünk nagy nyilvánosság előtt meghúzogatta Márti parókáját, hogy ugye, ez igazi, és nem is paróka...?

Márta: Rengeteg támogatást is kaptunk. Legközelebbi barátaink, egy házaspár, különös figyelemmel és szeretettel vettek körbe. A kemoterápiás napokon mindig volt, aki meghívta a gyerekeket, vagy elvitte őket. Sokan talán nem is tudják  elképzelni, hogy a keresztyén világban micsoda imasátorban van az ember. Egészen fantasztikus érzés!

Mintha tapintani lehetne a védőburkot?

Márta: Igen. Amikor a sugárterápia volt, jelentősen romlott a szemem, mindig volt a gyülekezetből valaki, aki elkísért.

Lajos: Isten mindenhová helyezett egy-egy embert, aki az adott helyzetben hasznos segítséget vagy tanácsot adott. Az egyik megmondta, hová menjünk segédeszközt vásárolni, a másik útbaigazított, hogyan védhetjük ki a kezelés mellékhatását, ismét mások meghívtak az asztalukhoz, amikor Márti nem volt olyan állapotban, hogy főzni tudott volna. Mi ez, ha nem Isten szeretetburka?

A kapcsolatukra, családjukra hogyan hatott Márta betegsége?

Márta: A házasságunk megújult. Perfekcionista nő vagyok, mindent meg akartam adni a gyerekeimnek. De egyet nem adtam nekik, a lazítást. Amikor beteg lettem, arra gondoltam, ha meghalok, akkor ezzel szegényebbek lesznek a gyerekeim. Azóta próbálok a mindennapoknak örülni. Olyan ez, mint egy új élet. Néha nehéz a kötelességtudattól szabadulni, de megtanultam vasárnap délután ledőlni a férjem mellé és szundítani egyet.

Hogyan tudnak másokat Istenhez segíteni a gyülekezetükben?

Márta: Végső soron nem én vagyok, aki segíteni tud ebben. Ez olyan, mint amikor a strandon a medencében vagyok, és a gyerekem a medence szélén áll. Szólok, hogy ugorjon be. Amikor már bent van, akkor ölbe veszem és tudok neki segíteni, de amíg csak áll a szélén, addig nem tudok mit csinálni. Az a jó, ha elszánja magát, de aki nem szánja el magát, az keserűen elmegy. Az nagyon nagy fájdalom.

Hívő körökben is előfordul válás. Ez hogyan lehetséges?

Márta: Van, amikor a hit fölé nő a sértettség. Azt mondja Pál apostol: „A keserűség gyökerét ne engedjétek fölnövekedni." Itthon voltam négy gyerekkel, és a fiatal orvos férjem nemritkán elment csütörtökön és hazajött hétfőn. Tudom, milyen, amikor kimerül az ember. Az egyik gyerek leesik az emeletes ágyról, a másik gyöngyöt dug az orrába, és akkor megjön a fáradt férj, aki arra vár, hogy végre valaki törődjön vele. A fáradt feleség pedig arra, hogy őt mentesítsék. Ez a táptalaja a keserűségnek, ami aztán úgy nő föl, mint az ecetfa.

Lajos: Nem mindenki veszi komolyan Isten igéjét. Nem merik kipróbálni, hogy az ma is korszerű, időszerű, megbízható. Nem tűnik kényelmesnek, amikor olyan dolgokat kell csinálni, amikről a közvélekedés azt tartja, hogy korszerűtlen. A pároskörben nem azt tanítjuk, hogy a házasság a mennyország, hanem azt, hogy életút, amiben együtt haladunk. Nemcsak akkor kell a kapcsolattal törődni, amikor már baj van, hanem kezdettől fogva gondozni kell, mint egy növényt. Öntözünk, metszünk, leszedjük a száraz leveleket. Hármas kötelékben: Jézus, és mi ketten. Így mindig lehet megbocsátani,  újrakezdeni.

AZOK AGGÓDNAK ... ,
akik nem ismerik Istent!

          Amikor aggodalmaskodunk, akkor megmutatkoznak az életünkben azok a területek, ahol a saját magunk erejéből próbáljuk megoldani a dolgokat ahelyett, hogy JÉZUS ígéreteiben bíznánk.

          Ezt azt jelenti, hogy tekinthetünk az aggodalomra egy olyan lehetőségként is, amely által növekedhet a hitünk.

          Ahelyett, hogy aggódnánk, vagy rosszul éreznénk magunkat a félelmeink miatt, a bennünket aggasztó dolgokat letehetjük inkább Jézus Krisztus lábai elé. Ezt mondhatjuk: "Jézus, problémáim vannak ezen a területen, ami miatt folyton aggódom. Neked adom ezt a félelmemet, és bízni fogok abban, hogy te gondoskodni fogsz róla."

          Ezután - ahogy a Biblia tanítja -  a gondolatainkat foglyul kell ejtenünk. Vagyis amikor elkezdenénk aggódni, akkor ezt a gondolatot megfogjuk, és Jézushoz küldjük. "Jézus, nagyon ideges vagyok a jelzálogom miatt, de hozzád viszem ezt a félelmemet, mert te ígéretet adtál arra, hogy felelősséget vállalsz a szükségleteim betöltéséért."

          Ez az egyszerű átruházás már önmagában és önmagától is erősíteni fogja a hitedet, hiszen ehhez már az szükséges, hogy egy nagyon egyszerű, mégis bensőséges módon elfogadd Isten mindenható mivoltát. Ez egy egyszerű hitbeli lépés, ami segít abban, hogy világosan lásd, Jézus mikor és hogyan gondoskodik rólad.

        Jézus azt mondta, hogy az aggodalom azokra az emberekre jellemző, akik nem ismerik Istent és az Ő útjait. Ezek az emberek a saját tudatlanságuk miatt hajlamosak felfújni a dolgokat. Fogalmuk sincs arról, hogy Isten ismeri a szükségleteiket, ezért megpróbálják a maguk számára elvégezni azt, amire csak Isten képes.

          De ti ismeritek Istent, és hogy Ő hogyan munkálkodik - mondta Jézus. Ő minden alkalommal választás elé állít minket: "Elhiszed, hogyha engem követsz, akkor nem lesz hiányod semmiben?"

Ha a válaszod "igen", akkor miért aggódsz? Ha pedig "nem", akkor mi tart vissza attól, hogy bízz Jézusban?

          Jézus meghalt azért, hogy az aggodalmaidtól is szabad lehess. Az aggódás választás kérdése: dönthetsz úgy is, hogy inkább JÉZUSBAN BÍZOL, és ISTEN GONDOSKODÁSÁNAK CSODÁI KÖZÖTT JÁRSZ NAP,MINT NAP !

http://napiremeny.blog.hu

"Magyarország arról híres,
 hogy mindenki folyton csak panaszkodik.
Február 11-ét ezennel kinevezem
Nemzeti Anti-Panaszkodás Napnak,
amikor senkinek nem szabad panaszkodnia
a rossz  dolgok miatt,
csak és kizárólag örülni a jóknak.

Csatlakozzatok, osszatok, lájkoljatok,
hívjatok másokat is! ;)"

A Facebook-on regisztrált  850 000 magyarból
csak 1194 ember csatlakozott hozzá.
Úgy gondolom,hogy ehhez nem kell kommentár

Gondolkodtam  erről a témáról...
Sokkal könnyebb csak a nehezét látni, panaszkodni... ehhez nem kell fegyelem.
El lehet gondolkodni azon, mi a valóságos helyzetünk, és abból továbblépni. Tudom, hogy ez nem egyszerű dolog. Ez kemény harc, az óember megtagadása. Ez az "ÉN" felülvizsgálata, személyiségünk jobb megismerése.
  -  Megtagadni, hogy nem akarok folyton panaszkodni,
  -  nézni a helyzet jó oldalát is,
  -  meglátni azt, hogyan lehet továbblépni,
  -  látás a jövő felé,
  -  s a mában örömmel élni !

Nekem ez Isten erejével lehetséges.
"Mert mindenre van erőm a Krisztusban, Aki engem megerősít."
( Filippi,4,13)

„HA ISTEN AKARATÁBAN VAGYUNK,

függetlenül attól, hogy milyenek a körülményeink,

nő az életünkben az öröm, a megelégedés és a teljesség érzése.”

(Billy Graham)

"Az én Istenem
pedig be fogja tölteni minden szükségeteket
az ő gazdagsága szerint dicsőséggel
a Krisztus Jézusban."

Filippi 4,19

Bankár: AZ ÉN ISTENEM – Atyám Krisztusban.

Ígéret: BETÖLTI – csordultig poharam.

Összeg: MINDEN SZÜKSÉGEMET – szellemileg, lelkileg, testileg.

Tőke: GAZDAGSÁGA SZERINT – el nem apadó források.

Bank: DICSŐSÉGBEN – nem érheti bukás, csőd.

Aláírás   -   minden csekken: KRISZTUS JÉZUS ÁLTAL!

Friss felmérés:

hívő szülők gyerekeiben több

a bizalom

            A több éves kutatás alatt 2000 gyermeket és szüleiket kérdezték arról, hogy milyen dolgokat tartanak értékesnek. A kutatók lényegében a  8-9 éves német gyermekek vallásos szocializációjára voltak kíváncsiak. Megvizsgálták, hogy hogyan jönnek létre a vallásos értékek, és ezek milyen hatással vannak az emberekben és intézményekben való általános bizalomra, s azt is vizsgálták, hogy milyen szerepet töltenek be a szülők a gyermekük vallásos szemléletének és értékrendjének kialakulásában.

           A szülők válaszai a gyermekekével csak egyetlen területen, mégpedig a vallásén belül egyeztek meg.

             Ha a szülők értékrendje harmonizál egymással, ha az apa és az anya többnyire a vallott értékrendnek megfelelően viselkedik és aszerint cselekszenek az életben, továbbá ha gyermekeikkel jó a kapcsolatuk, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy utódaik is ezen értékek szerint fognak élni.

Mai gyerekek, klasszikus értékek

           A megkérdezett gyermekek válaszai alapján megállapítható, hogy a 6-7 éveseknek már kialakult belső értékrendjük van. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a keresztény vallás hívei jobban bíznak az intézményekben.

         Az emberekbe és az intézményekbe vetett bizalom pedig szoros kapcsolatban áll az elégedettséggel. A bizalom a társadalom szociális tőkéje és társadalmi stabilitással, politikai részvétellel és a demokratikus kormányzási formákkal hozható összefüggésbe. Következésképpen, a keresztény vallás hozzájárul a társadalmi összetartás érzéséhez. Az értékek egész életünkben meghatározó szerepet töltenek be, és hatással vannak a megbízhatóságra, az emberi teljesítményre, az erőszakhoz való viszonyra, tehát a vallásosságnak kulcsszerepe van a társadalmi fejlődésben – állítja a kutatást vezető Dieter Hermann, a heidelbergi egyetem professzora.

Barátság és család

          Egy másik friss vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a gyermekek számára a barátság és a család a legfontosabb érték. A megkérdezett gyermekek több mint fele (52 százaléka) szerint az őszinteség nagyon fontos. A bizalom és a biztonság is előkelő helyet foglal el a gyermeki értékrend skáláján. A csemeték az őszinteséget és megbízhatóságot fontosabbnak tartják, mint a pénzt és a vagyontárgyak birtoklását, derült ki a felmérésből.

          A Geoline című gyermekfolyóirat és az ENSZ Gyermekalapja tanulmányában szakértők ezerötszáz 6-14 éves korú gyermeket kérdeztek a szülők hivatásáról. A legtöbb gyermek pozitívan viszonyul szülei munkájához. Csak kevesen mondták azt, hogy anyukájuk zaklatottan és türelmetlenül érkezik haza. Viszont minden harmadik dolgozó anyuka gyermeke azt kívánja, bárcsak csökkentenék édesanyja munkaidejét. A megkérdezett gyerekek több, mint fele (58 százalékuk) örül, hogy édesanyja dolgozhat. Azt azonban minden gyermek sajnálta, hogy szüleik munkája miatt kevesebb időt tölthet együtt a család.

 -bander-

Forrás: pro-medienmagazin.de;

http://www.mindennapi.hu/cikk/eletmod/friss-felmeres-hivo-szulok-gyerekeiben-tobb-a-bizalom/2011-01-15/1026

  

Erős kezek ott vigyáznak rám, segítik léptem, hogyha netán
Letérnék, vagy ha megbotlanék, nem érhet el ott a vég.

Vándor vagyok a keskeny úton, örömmel járom, közben tudom:
Nem itt van az én örök hazám, szebbet készített Jézus, az vár reám!

Ennek örömét élni, de jó: Most még csak hit, de egyszer való;
Egyszer majd eljön az az idő, amikor visszajön Ő!

A keskeny úton úgy jobb nekünk, ha kéz a kézben együtt megyünk,
 Szeretve egymást, szeretve úgy, hogy a világ megtudja: tied vagyunk.

Kövesse más is Urunk szavát, ismerje más is csodálatát,
Érezze más is áldó kezét, a Krisztus szeretetét!